VIHARBAN A BÉKESSÉGÉRT
Jön a vihar,dúl már körülötted
Te nem futsz el,várod,átöleled.
Magadhoz veszed tisztító,szent tüzét
Hagyod,hogy alkosson,kiengedje dühét.
Nem félsz,nem rettegsz,
Csupán állsz,nézel a messzeségbe.
Gondolataid kitisztultak,lelked révbe ért,
Az esöcseppek záporoznak arcodba,
Ahogy égnek emeled tekinteted.
Karod széttárod,
Már nem érzed a fagyot.
Tombol a szél csapkodja ruhádat,
De Te csak állsz a viharban,
Behunyod szemed,
S mire kinyitod,az egész elillant.
Piszkos pocsolyák jelzik,hogy itt járt,
S a vizes ruhád.
Nem maradt más,
Mint örömteli BÉKE
Egy véres HÁBORÚ után.
2009.8.11. gika13
