Háááát...
Az, hogy változhat az ember élete 1 perc alatt, már sajnos ismerem, nem kicsit.De most!Pár napja tudtam meg, hogy egy munkatársam odáig van értem meg vissza...Elgondolkodtató.
Az Úr Tom névre hallgat (ó Istenem miért???) és bírtam eddig is a buráját, csak 1 gondom volt vele: mások voltak a higiéniai minimáljaink. Viszont pár napja megtudtam, hogy engem akar, szőröstül-bőröstül. Rengeteget változott, miattam, a higiéniája is Nagyon sokat fejlődött, sőt most már ott tartunk, hogy naponta borotválkozik, és kipucolkodik minden lehetséges 5 percre amit velem tölthet...Jó a humora, kedves, és látszik rajta, hogy a csillagokat is lehozná az égről. Talpraesett és szeret is dolgozni, bár én azért festést nem biztos, hogy bíznék rá, de az életemet....hmmm...és Megadna Mindent. És végre teljes lehetne az Életem-mellette. DE. Én MÁST Szeretek. Kedvelem a Tomot is de ez korántsem elég egy kapcsolathoz. Vagy mégis? Nem tudom, Nem tudom, NEM TUDOM! Kérlel, maradjak itt, ne menjek vissza MO.-ra. Csakhogy ha innen elmegyek, már nem tudok hol dolgozni.Azt meg nem hagyom senkinek, hogy eltartson. Többet egy pali sem kér tölem vissza egyetlen fillért sem!Bonyolult, hosszú...és nehéz.Várnak odahaza is, igaz nem túl sokan, de ők mihamarabb szeretnének már látni. És én is a szeretteimet.
Nehéz a döntés még így is hogy minden józan eszem sikoltozik még a gondolatra is. Itt már napok óta mindenki azzal húz, hogy Tom, meg én.Szóval még nyílt titok is.:(
Ezt a döntést megintcsak magamnak kell meghozzam. De miért nincs aki segítsen ilyenkor???
Néma a pusztaság, kiált a csend.
Magányt akarok, mégsincs, aki átölel.
Kimondatlan szavak,
Egy pillantás súlya
Aggaszt.
sk.gika13
